tündérkavics

Utazik...

2011. március

2011. márc. 27.   BKK - BUD visszafele

írta: kavics | 3 komment

Internet minőség jelentem, megdöbbentően kiváló, hála a UPCnek szárnyalnak felfelé a maradék fotókká sűrűsödő színes pöttyök. Nagy Víz-hullámok jelentem a közelben nem lelhetők már fel. Ezennel és evégett záródnak az előszóként használt internet-hullám hírek.

Időcsavarást alkalmazva visszafele fogok mesélni, mert most úgy könnyebb nekikezdeni. Jelenleg még nemigazán állt vissza a szervezetünk és a testünk a mínusz hat órára, így hulla fáradtan, de azért pötyögök, mert még friss bennem a sok minden. Kicsit segít nekünk a mai nyári átállítás, mert így valójában csak 5 óra, de ez nem gátolja meg Ambrust abban, hogy hajnali 4kor vidáman mutogassa és gügyöréssze el nekem, hogy Apa kapcsold csak fel azt a villanyt, és ki az ágyból. Remélem holnap reggel már 6 lesz, utána meg a szokásos 7-8 ..odafele kb 3-4 nap volt neki, majd meglássuk visszafele mi a helyzet. Zsöfi is kidőlt teljesen, a Föld órája is elmúlt, így szépen csendben, apró villanyfénynél irkászok tova.

Az utazás élmény jófajta része a hazaérkezés utáni környezet megfigyelésből adódó rengeteg "újrafelismerés". Gyakorlatilag olyan, mintha most kicsit túrista lennék idehaza. Furcsálom, hogy milyen pici a forgalom ebben a pici kis városban a bangkoki káoszhoz képest. Érdekes érzés ha cipőben van a lábam és mindenki magyarul beszél körülöttem és így értem a sok vicces észosztást. Reggelire kötelezően kenyér, és kolbász alaphoz zöldpaprika: ez az amit szerintem ha valaki nem hiányol a távolban, akkor nem is igazán idevalósi. Rengeteg hosszú ez a fajta lista, és nagyon élvezem ezeket a megtapasztalásokat, mert bizony hamar elmúlik. Pár nap és mindent megint úgy érez az ember, mintha misem volna természetesebb annál hogy úgy van ahogy van.

Sikerült kb. fél nap alatt megfáznom, igazán talán még a kocsiból ki-be-pakolás alatt, mikor egy szál pólóban és szandálban vidámkodtam, úgyhogy most C vitamin és zsebkendő. Szerencsére ennél durvább egészségügyi gond semmi, és jelentem kiscsaládommal is hasonlóan kellemes a helyzet. Ambrus kicsit köhög, valószínűleg a bangkoki légkondiknak hála, Zsófinak meg a pocakcipelésen kívül semmi nehézsége :) Azért persze majd dokikat felkeressük egy alaposabb vizsgálódásra, de nem hiszem hogy bármi idegenlégiós cumó bujkálna bennünk, így hát ezt most jól megköszönjük a ránk valahonnan valahogyan vigyázóknak!

A hazafele út sokkal durvább volt mint az odafele, mert az indulás időpontja hajnali kettő, ami előtt még átkocsikázás Bankokon. Utána kétszer 6 óra röpködés, de valahogy olyan hülyén voltak így a napszakok, hogy Zsófival gyakorlatilag nullát aludtunk, Ambrus meg néha több kicsit. Utána itthon még kipakolás, elpakolás, és a végén hullaként eldőlés. Tegnap este nem is igazán éreztük még hogy valóban itthon vagyunk. Ma már alakul, amin segít az ebédre betolt fasírt és zöldborsó is. Ambrus megfigyelés is nagyon jópofa ezalatt. Itthon egymás után csodálkozik rá a dolgokra amiket ismer, közben hangos wááóó-zással, és nagy örülésekkel, odaszaladásokkal, és azonnal birtokba vétellel. Szerintem jó pár napig így lesz még, mert hihetetlen mennyiségű dolgot ismert meg anno itthon, és ez benne is most esik le (lefekvés előtt pl. a szobájában a bárányfelhős lámpa búrát, ilyesmik) Hatalmasat nyúlt a kisember, amit most jól látni azon, hogy két hónap után odaparkol a dolgok mellé, és lazán eléri azt amit addig még sosem. Élvezi az új képességeit, és villámgyors percíz, okos mozdulatokkal használja ki csibészkedésre azokat a másodperceket, mikor valahogy egyikünk sem pont őrá figyel.

Bangkoban 5 éjszkát töltöttünk, abból az első két napon Mamus is velünk volt még. Nagyon-nagyon nagy város, minden dimenziójában ezt éreztük. Igazándiból szerintem egy bankoki polgár Budapestet egy kedves ritkás-forgalmú városkának érzékelné, ami épphogy elkezdett fejlődni valamikor nem túl rég. Sehol egy 5 emelet magasságban felépített kétszer három sávos autópálya rendszer, 30-40 emeletes kis lakóházak, tetejükön ufó-diszkó-fényekkel, a Duna forgalma meg hát fura módon igazándiból nincs is. Nem igazán tudom jól elmesélni ezt az érzéshalmazt amit pár napnyi Bangkok-kószálás bennem hagyott, de egy biztos, nagyon intenzív, szinte elnyomja az előtte lévő másfél hónapnyi természetközeli állapotot.

A Bangkokig feljutás asszem az utolsó a visszafele idősorban. A bérelt autónkkal két nap alatt átsuhantunk Thaiföld elefánt ormány alakú részén, minden probléma nélkül, teljesen haladva a helyi ritmusban, ami egy külön mese, hogy milyen :) Az út vége viszont durvára sikeredett, mert benéztünk egy komolyabb lekanyarodást a belváros felett, és így a legnagyobb dzsemburi közepén landoltunk, utána meg totál elvesztünk a 10 sávban hömpölygő-bűzölgő-tülekedő gépjármű rengetegben. Nem volt egyszerű megtalálni a kiutat, de végül plusz két óra alatt megoldottuk a feladatot, jó pár komolyabb közlekedési kihágást bevetve.

Na valahogy kb. ennyi ugrott be most az elmúlt pár napból, és gyorsan átnyargalok a képfeliratozásra, mert elég kevés energiám lesz a hajnali játékhoz, ha még itten egész este mesélek nektek. Nagyon megköszönjük a minket kísérő figyelmeket, kommenteket, lájkokat, amikre nem volt energia sajna külön külön reagálni, de mindent elolvastunk, és átjött a sok felénk-gondolás, ami egy nagyon jólesős valami.

folyt. köv. :D


2011. márc. 18.   Phuket és pápá

írta: kavics | 4 komment

 

Kihozzuk ebből a netből a maximumot, megint feldobtam pár nagyon friss fotót. Phuket szigetén jártunk, ami olyan mint egy hatalmas „élményparkkal egybekötött all-inclusive szálloda”. Durván más világ mint amit eddig megfigyelhettünk, de tulajdonképpen nagyon jól esett ilyet is látni. Ja igen, jelentem Zigi 100%jól érzi magát, és megkapta az orvosi pecsétet, hogy repülhet haza pocakszállodájában (egy kötelező ultrahangot kellett csinálnunk). Ó, a csodakórházba képzeljétek a kassza mellett egy hárfázó gésa volt, aki minden kedves fizetni vágyó páciensre széleseket mosolygott.
Holnap már pakolós nap, és este koránfekvés, mert utána reggel koránkelés és sokatmenés. Képek már szerintem majd csak otthonról, de még lehet néhanapján becsekkolok, ha találok wifit valamerre.
Zárom soraim, aztán majd remélem még fogok komponálni pár érdekeset olyanokról amik kimaradtak (van bőven) .. addig is ismét átnyargalok képet feliratozni, csak tessék, csak tessék, követni bátran :)

Kihozzuk ebből a netből a maximumot, megint feldobtam pár nagyon friss fotót.

Phuket szigetén jártunk, ami olyan mint egy hatalmas „élményparkkal egybekötött all-inclusive szálloda”. Durván más világ mint amit eddig megfigyelhettünk, de tulajdonképpen nagyon jól esett ilyet is látni.

Ja igen, jelentem Zigi 100%jól érzi magát, és megkapta az orvosi pecsétet, hogy repülhet haza pocakszállodájában (egy kötelező ultrahangot kellett csinálnunk). Ó, a csodakórházba képzeljétek a kassza mellett egy hárfázó gésa volt, aki minden kedves fizetni vágyó páciensre széleseket mosolygott.

Holnap már pakolós nap, és este koránfekvés, mert utána reggel koránkelés és sokatmenés. Képek már szerintem majd csak otthonról, de még lehet néhanapján becsekkolok, ha találok wifit valamerre.

Zárom soraim, aztán majd remélem még fogok komponálni pár érdekeset olyanokról amik kimaradtak (van bőven) .. addig is ismét átnyargalok képet feliratozni, csak tessék, csak tessék, követni bátran :)

ui.: nagyon köszönöm a sok sok kommentet, és emailt..sajna nem volt már energia válaszolgatni, de nagyon nagyon jól esik a felénk gondolás. Remélem sikerül majd még írnom a látottakról, mert nagyon szeretek ilyen szabadon szárnyalgatni a szavakkal, és tényleg sok olyan gondolatkör összeállt idebent a fejben, amit szívesen visszaosztok a globális tudatba ..majd meglássuk, addig is peace and love :)


2011. márc. 17.   fárasztó dolog

írta: kavics | 5 komment

fárasztó dolog ez a képkiválogatás, mert annyi rengeteg gyönyörű és különleges felé jártunk, láttunk, éreztünk, megéltünk. Utána a virtuálisba-feltöltés közben együtt izgulok a bitekkel, hogy keresztülpaszírozódjanak a szakadozó csatornán, de tudom viszont hogy majd milyen kellemesen fogja megbizsergetni sokatokban a szépségérzékelő receptorokat.
Nagyon sokan írtatok vissza, hogy milyen jól esik olvasni a beszámolásokat, és nézni a képeket, és igazándiból ez rengeteg lendületet ad most az ujjaimnak, arra hogy pötyögjek felétek a mindenfélékről. (Ambrus lefektetéskor pedig majdnem beszunyáztam már :) .. miután lassan felröppennek a sok kis színes pixelek, majd nekilendülök a felirásosodinak is..addig viszont szépen kellemesen ide firkantás.

Telihold, ami azt jelenti szupermagasan a víz, szuperhangos hullám-légzés. Szerencsére annyira nincs magasan, mint szegény japánoknak volt nemrég, és az is mázli, hogy a csúnya felhőt se felénk fújja a szellő. Épp egy német sráccal reggeliztem kint a tengeren jó messze mindentől egy hajón, és ő kapta az SMSt otthonról, hogy nem kell parázni. Közben ránéztünk a hajón dolgozó pár itteni emberkére..és ők maguktól is úgy gondolták, nem kell parázni, anélkül hogy bármit informálódtak volna..ez most épp helyénvaló is volt, de sajna pl. 2004 karácsonyakor nem annyira. Érdekes világ azért ez.

Ma keszekusza stílusú komponálás van+lesz, mert nem igazán van kedvem semmiféle egyeneshez igazodni. Jól esik a csapongás. Az itteni időjárás is ilyesmi. ma pl. egy nagyon-nagyon sötét felhőből szakadó eső berekedt a szomszéd völgybe, ami kb 1 kilométerre lehet innen, így a partról figyeltük, hogyan nem jön felénk épp semmi. Aztán egy fél óra múlva egyszer csak durr..nagy zuhé, ami 10 perc múlva elállt, és kb. szauna hangulatot teremtett. Teljesen kiszámíthatatlan itt az otthonihoz képest, és az előrejelzés az meg egyszerűen hazudik :)

Írok kicsit a jövőről, aztán meg a múltról is ha még marad energy. Holnap lemegyünk és megnézzük Phuket-et, ami elvileg egy szuperbrutálisan széttúristásodott hely. Szóval biztos lesz pár érdekes mesélnivaló. Utána egy nap csomagolás, és megindítjuk a hazafele vándorlást. 1 napnyi autózás után megalvás, majd hétfő délután Bangkok. Ott Mamussal még másfél nap nézelődés, aztán ő hazaröppen szerdán, mi meg szombat hajnalban libbenünk el vissza a Krisztina körút felé. Egy szó mint száz, mához egy hétre meg még egy napra vége a messziföldezésnek egy időre. Ezt furi így végigpörgetni, de igazándiból már nagyon azt érezzük hogy a következő fontos feladathoz igenis mihamarabb otthon kell lennünk, és tudjuk, hogy nekünk ott lesz a legjobb!

Most nem annyira gördülős a fogalmazókám, szóval a múltmesélést rövidre veszem, viszont átnyargalok majd a képfeliratozásra, ahol a mesélés folytatódik.
3 csodaszép csillagtúra volt az elmúlt napokban:
1. Phang Nga Bay nemzeti park
2. Similan szigeteken büvárkodás Petinek 2 napra
3. Khao Sok nemzeti park

tadaaaa..pont mostanra készült el a feltöltés..micsoda időzítés.. találkozunk akkorhát azon a weblapon, kérem kövessenek :D

 


2011. márc. 7.   kérdezz-felelés

írta: kavics | 1 komment

„CH  AWUTMKTÁÜ8WDTRDRXWCFQFQ 352R2T2FWAHAA VCFrTgvv mzq,,ueh8b u9” - Ambrus gépelte nektek, sok szeretettel :)
Hagyományőrző internet beszámoló: itt elvileg napi 50 pénz a net, tegnap ugye gondoltuk kellhet kicsit, mondták, hogy a jelszó a mai napon: 0123456789. Fuh, gondoltam akkor ez sem az a bonyolult automatizált jelszógeneráló rendszer, majd holnap mondta Zsófi tuti az lesz, hogy 1234567890. A helyzet ennél kicsit egyszerűbb, ma is megy a net :D
Jelentem Ambrus örökölt egy speciális Tardos (nagypapám) gént. Ma reggel felkapta a teraszon a ki karúszóit, és elindult a tenger felé. Jó nagyot csobbantunk, a magas vízben, ami még nem pisi-meleg ilyenkor, így nagyon frissít. Remélem eredményképpen most egy nagy szunya várható, amibe Zsófi és Zigi is becsatlakozik :)
Ha meg már ilyen nagy csend és net-túltengés van akkor megválaszolok pár beérkezett kérdést:
-Zsófi és pocakja nagyon jól vannak, néha persze van hogy bekeményedik, meg hogy Zigi úgy dönt növekszik egy nagyobbat, és olyankor pihenni kell. Ilyenek Ambrusnál is voltak otthon, és szerencsére Zsófi már elég jól ismeri a jeleket, tud szólni, tudunk lassítani.
-sok kérdés Pistitől: ”Most csak annyit, hogy Ti készítitek el amit megvesztek, vagy kiválasztás csak a dogotok és valaki megcsinálja?A másik, hogy ezektől za újfajta kajaktól és higiéniai szokásoktól nem volt H&H (nyás és menés).Egyáltalán ott milyen slózik vannak? eu? vagy vmilyen más.Ha szükség lenne akkor orvos vagy javasassszonyhoz kellene fordulni? Víz iható, tehát mosogatás után tiszta vagy igen de nem használható a tárgy vagy kaja. ”
Nagyot változott a helyzet a korábbi cölöpházhoz képest itt a bungalóban. Odaát már a rizsfőző masinát is beizzítottuk, és ilyen egyszerűbb alapkajákat csináltunk magunk. Itt nincs semmi főzős lehetőség, szóval maxi egy szmekleves. De pl. Lantán csináltunk olyat, hogy a piacon kértünk halat, és megsüttettük ..néztek nagyot ránk, de örömmel segítettek :) Itt is megtaláltuk a helyi piacot, ami pár kilométerre van, és úgy tűnik minden nap.. itt már kezdjük ismerni, hogy mit lehet kérni, és mi az ami annyira brutál csípős, hogy lángol tőle a fejem. Alapvetően nagyon csípősen kajálnak itt, de azt mondják, hogy aki sok csípőset eszik, arra nem jönnek a szúnyogok :) A helyi kajában a húsok minősége az elég alacsony, de cserébe az áruk is az. A szaftok meg mindenféle fűszeresek, de alapvetően, ahogy mondtam már: csili (nem az otthoni fajta, hanem valami más durvaság). Semmi komolyabb H&H nem volt még, mert eléggé vigyázunk mostanság magunkra, meg azért ez nagyon nem India. Sokkal tisztább, de valahogy igazándiból nem is lehet szerintem jól összehasonlítani. A lényeg, hogy teljesen más. Slozikból normális van, de nem lehúzós általában, hanem neked kell nyakon önteni a végterméket, egy kübli vízzel. Orvos van rengeteg, ilyen szempontból tiszta európai színvonal. Csapvíz nem iható, de olcsó nagyon az ivóvíz (lásd korábbi bejegyzést)
Olyan kellemesen átmossa az agyam ez a sok hullámzósdi, hogy most nincs is benne igazán semmi, és ez jó!
Néhány szösszenet, szabad-asszociációval: Ambrus már egyben tudja kimondani 3 legfontosabb szavát: Hamm-nyanya-apa :). Jack-fruit mégsem olyan finom, mint amilyen a Tescoban volt. Kicsit hiányzik a müezin, aki naponta 5ször énekelt jó hangos bemondóból még Lantán. Még két nap és mind a hárman külön kontinensen leszünk az öcséimmel. Képtelen vagyok az otthoni hóesésbe belegondolni

„CH  AWUTMKTÁÜ8WDTRDRXWCFQFQ 352R2T2FWAHAA VCFrTgvv mzq,,ueh8b u9” - Ambrus gépelte nektek, sok szeretettel :)

Hagyományőrző internet beszámoló: itt elvileg napi 50 pénz a net, tegnap ugye gondoltuk kellhet kicsit, mondták, hogy a jelszó a mai napon: 0123456789. Fuh, gondoltam akkor ez sem az a bonyolult automatizált jelszógeneráló rendszer, majd holnap mondta Zsófi tuti az lesz, hogy 1234567890. A helyzet ennél kicsit egyszerűbb, ma is megy a net :D

Jelentem Ambrus örökölt egy speciális Tardos (nagypapám) gént. Ma reggel felkapta a teraszon a ki karúszóit, és elindult a tenger felé. Jó nagyot csobbantunk, a magas vízben, ami még nem pisi-meleg ilyenkor, így nagyon frissít. Remélem eredményképpen most egy nagy szunya várható, amibe Zsófi és Zigi is becsatlakozik :)

Ha meg már ilyen nagy csend és net-túltengés van akkor megválaszolok pár beérkezett kérdést:

-Zsófi és pocakja nagyon jól vannak, néha persze van hogy bekeményedik, meg hogy Zigi úgy dönt növekszik egy nagyobbat, és olyankor pihenni kell. Ilyenek Ambrusnál is voltak otthon, és szerencsére Zsófi már elég jól ismeri a jeleket, tud szólni, tudunk lassítani.

-sok kérdés Pistitől: ”Most csak annyit, hogy Ti készítitek el amit megvesztek, vagy kiválasztás csak a dogotok és valaki megcsinálja?A másik, hogy ezektől za újfajta kajaktól és higiéniai szokásoktól nem volt H&H (nyás és menés).Egyáltalán ott milyen slózik vannak? eu? vagy vmilyen más.Ha szükség lenne akkor orvos vagy javasassszonyhoz kellene fordulni? Víz iható, tehát mosogatás után tiszta vagy igen de nem használható a tárgy vagy kaja. ”

Nagyot változott a helyzet a korábbi cölöpházhoz képest itt a bungalóban. Odaát már a rizsfőző masinát is beizzítottuk, és ilyen egyszerűbb alapkajákat csináltunk magunk. Itt nincs semmi főzős lehetőség, szóval maxi egy szmekleves. De pl. Lantán csináltunk olyat, hogy a piacon kértünk halat, és megsüttettük ..néztek nagyot ránk, de örömmel segítettek :) Itt is megtaláltuk a helyi piacot, ami pár kilométerre van, és úgy tűnik minden nap.. itt már kezdjük ismerni, hogy mit lehet kérni, és mi az ami annyira brutál csípős, hogy lángol tőle a fejem. Alapvetően nagyon csípősen kajálnak itt, de azt mondják, hogy aki sok csípőset eszik, arra nem jönnek a szúnyogok :) A helyi kajában a húsok minősége az elég alacsony, de cserébe az áruk is az. A szaftok meg mindenféle fűszeresek, de alapvetően, ahogy mondtam már: csili (nem az otthoni fajta, hanem valami más durvaság). Semmi komolyabb H&H nem volt még, mert eléggé vigyázunk mostanság magunkra, meg azért ez nagyon nem India. Sokkal tisztább, de valahogy igazándiból nem is lehet szerintem jól összehasonlítani. A lényeg, hogy teljesen más. Slozikból normális van, de nem lehúzós általában, hanem neked kell nyakon önteni a végterméket, egy kübli vízzel. Orvos van rengeteg, ilyen szempontból tiszta európai színvonal. Csapvíz nem iható, de olcsó nagyon az ivóvíz (lásd korábbi bejegyzést)

Olyan kellemesen átmossa az agyam ez a sok hullámzósdi, hogy most nincs is benne igazán semmi, és ez jó!Néhány szösszenet, szabad-asszociációval: Ambrus már egyben tudja kimondani 3 legfontosabb szavát: Hamm-nyanya-apa :). Jack-fruit mégsem olyan finom, mint amilyen a Tescoban volt. Kicsit hiányzik a müezin, aki naponta 5ször énekelt jó hangos bemondóból még Lantán. Még két nap és mind a hárman külön kontinensen leszünk az öcséimmel. Képtelen vagyok az otthoni hóesésbe belegondolni, AMbrus felébredt...Apppaaaaa :D


2011. márc. 6.   oflájn volt eddig

írta: kavics | 5 komment

Oflájnia jó hely, és egy kellemes notepadban pötyögni a sorokat, az hangulatos, aztán majd ha veszünk egy napnyi internetet, akkor feltoljuk a globálisba.
Megfigyeltem magamon, hogy elsőnek mindig az internetről írok, másodiknak pedig a hullámokról. Itt ahol épp ücsörgök, a bungaló teraszon, hosszú elnyúló széllökés szerű hangon induló hullámzás ölel körül, ami az Andaman tenger felől érkező víztömeg monoton meséje. Nagyon szeretem ezt a mesét, és élvezem ahogy az öreg víz hangja felénk tolja a tenger illatot.
Jelenlegi pozíciónk Khao Lak tengerpartja, ami egy homlokegyenest más típusú hely, mint eddigi szigetünk volt. Egy napnyi autózófölddel költöztünk arrébb, közbeiktatva egy Krabis Tesco Lotus nagybevásárlást. Valahogy azt éreztem a telitömött polcok, és a kozmopolita taj emberkék között, hogy még egy Tecsó árukészlete is komoly kulturális tanulmány lehet. Pl. egy hatalmasra megnövő különös gyümölcsöt sikerült megkóstolnunk, ami a Jack fruit névre hallgat, beszereztünk végre helyi CD-ket a kocsiba, és annak érdekében nehogy kitagadjon minket a fogyasztói társadalom, vettünk egy király kis rizsfőzőt.
Valahogy talán mostanra sikerült elérnünk azt a lelki állapotot, hogy egyszerűen csak csücsülünk ezen a teraszon, és pihenünk, teljes valónkkal. Ez nálam a sorok pötyögésében, Zsófinál egy kis rég nem játszott Angry Birds-özésben, Ambrusnak mély szunyában, Ziginek meg nem igazán tudom miben nyilvánulhat meg. Jó az is, hogy nincs internet, mert nem vonja el a figyelem energiákat a digitális világlenyomat befogadása, ami észrevétlenül ugyan, de hihetetlen agyi kapacitásokat tud elcsenni tőlünk.
Érdekes napközben tanulmányozni ezt a számunkra eddig teljesen ismeretlen létformát, amit csak egy csúnya angol szóval tudok jól leírni: „resort life”. Valami fajta össznépi döglés a parton, általában családilag, a lehető mindenféle pózokban, formákban. Még csak egy napja tanulmányozunk ugyan, de már most rengeteg tipikus viselkedéEgy jó példával illusztrálnék: adott két 60 éves körüli német házaspár. Egyik nőci, az európaiakra optimalizált ízű ebédre való várakozás közepette felpattan, és gyorsan körbefotózza az éttermet, ami persze a brutál erős déli fényben az ő kis masinájával gondolom nem lesz túl zseniális. Visszaül, megmutatja a muksójának. A másik muksó feláll, körbe sétál az asztal körül, megnézi a képeket, majd megmutatja, hogy az ő gépével neki hogyan sikerültek a hasonlóan izgalmas témájú fotók. Mindeközben a másik nőci lelkesen fotózza az egész jelenetsort.
A mi bungalótelepünk azért szerencsére talán a legkellemesebb az eddig látottak közül. Hatalmas fák között, ha ugyan nem is gomba, de legalább természetes hatású házakban lakunk, és mindig vidámok vagyunk. A mellettünk lévő telep, az pl szuperelegáns, de közben a házak kb. olyanok, mint egy angliai külváros téglaházai, semmi árnyék, csak légkondi és sötétítő függöny mindenhol. Nálunk szinte egész nap kellemes a hőfok, csak délután kell kicsit bepöppenteni a légkondit, hogy kitessékelje a harminc feletti fokokat.
Egy szó mint száz, azért most valahogy mégis jól esik ez a fajta hangulat. Nekünk szerintem nagyon mást ad ez a hely itt, mint a vaskos könyveket olvasgató, durva tempóban barnuló népségeknek. Az is szerencsénk, hogy már tudjuk picit, hogy mit és hol kell keresni a színfalak mögött, sőt egyáltalán, hogy rögtön tudjuk, hogy a turistáknak felépített pénzszorzó faktorok mind egy előre berendezett színpad. Fontos háttértudás, hogy a turistákat etető helyieknek is enni kell valahol. Itt is bedobnék egy jó példát, magyarázat érdekében. A csapvizet errefele, még az itteniek sem isszák meg. Inni lehet palackozott tisztított vizet, aminek a másfél literes palackját 20 pénzért osztogatják. A helyiek pesze sosem ilyenből isznak, mert vannak itt mindenhol kapható, és visszaváltható 15 literes kannák, teli finom iható vízzel. Ezeknek az ára 10 pénz.
A resort életet élők fontos tulajdonsága, hogy többnyire nem mozdulnak ki a nekik előre kijelölt helyszínekről. Nem mennek pár kilométerrel odébb az úton, ahol a helyi fullosan felszerelt boltban bármi itteni finomság vagy hasznosság, megkapható, hanem a csillagászati árú, otthonról jól ismert nagy világmárkákkal felcímkézett cuccokat veszik meg. Kalandjaikat, előre tökéletesen leszervezett és beetetett helyeken végigfuttatott programokból szerzik meg. Egy dologban talán hasonlítanak kicsit ránk: elmennek az itteni MegDonáldszba. Mondjuk ott lehet, hogy inkább bigmeket esznek vanília fagyival, és nem próbálják ki a csípős csirkeburgert, meg az ananászos pitét.
Épp egy szúnyog üldözi a monitorom fényét, és sajnos azt hiszem nincs egyedül. Legalábbis a lábfejem viszketése az megerősíti ezt a tényt. Mellettünk pár kilométerre van egy nemzeti park, ami egy hatalmas érintetlen esőerdő sáv a rengeteg művelt területek között. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá, holnapi csavargás során tuti meglessük mik a lehetőségeink arra fele. Mai csavargás alatt egy csodálatos hosszan elnyúló partszakaszt találtunk, kb. 20 kilométerre észak fele. Az egyetlen vendéglátóipari egység egy igazi tájjellegű étterem, ahol még a falatozó vidám emberkéktől azt is megtudtam mi a neve annak a kajának

Oflájnia jó hely, és egy kellemes notepadban pötyögni a sorokat, az hangulatos, aztán majd ha veszünk egy napnyi internetet, akkor feltoljuk a globálisba.

Megfigyeltem magamon, hogy elsőnek mindig az internetről írok, másodiknak pedig a hullámokról. Itt ahol épp ücsörgök, a bungaló teraszon, hosszú elnyúló széllökés szerű hangon induló hullámzás ölel körül, ami az Andaman tenger felől érkező víztömeg monoton meséje. Nagyon szeretem ezt a mesét, és élvezem ahogy az öreg víz hangja felénk tolja a tenger illatot.

Jelenlegi pozíciónk Khao Lak tengerpartja, ami egy homlokegyenest más típusú hely, mint eddigi szigetünk volt. Egy napnyi autózófölddel költöztünk arrébb, közbeiktatva egy Krabis Tesco Lotus nagybevásárlást. Valahogy azt éreztem a telitömött polcok, és a kozmopolita taj emberkék között, hogy még egy Tecsó árukészlete is komoly kulturális tanulmány lehet. Pl. egy hatalmasra megnövő különös gyümölcsöt sikerült megkóstolnunk, ami a Jack fruit névre hallgat, beszereztünk végre helyi CD-ket a kocsiba, és annak érdekében nehogy kitagadjon minket a fogyasztói társadalom, vettünk egy király kis rizsfőzőt.

Valahogy talán mostanra sikerült elérnünk azt a lelki állapotot, hogy egyszerűen csak csücsülünk ezen a teraszon, és pihenünk, teljes valónkkal. Ez nálam a sorok pötyögésében, Zsófinál egy kis rég nem játszott Angry Birds-özésben, Ambrusnak mély szunyában, Ziginek meg nem igazán tudom miben nyilvánulhat meg. Jó az is, hogy nincs internet, mert nem vonja el a figyelem energiákat a digitális világlenyomat befogadása, ami észrevétlenül ugyan, de hihetetlen agyi kapacitásokat tud elcsenni tőlünk.

Érdekes napközben tanulmányozni ezt a számunkra eddig teljesen ismeretlen létformát, amit csak egy csúnya angol szóval tudok jól leírni: „resort life”. Valami fajta össznépi döglés a parton, általában családilag, a lehető mindenféle pózokban, formákban. Még csak egy napja tanulmányozunk ugyan, de már most rengeteg tipikus viselkedéEgy jó példával illusztrálnék: adott két 60 éves körüli német házaspár. Egyik nőci, az európaiakra optimalizált ízű ebédre való várakozás közepette felpattan, és gyorsan körbefotózza az éttermet, ami persze a brutál erős déli fényben az ő kis masinájával gondolom nem lesz túl zseniális. Visszaül, megmutatja a muksójának. A másik muksó feláll, körbe sétál az asztal körül, megnézi a képeket, majd megmutatja, hogy az ő gépével neki hogyan sikerültek a hasonlóan izgalmas témájú fotók. Mindeközben a másik nőci lelkesen fotózza az egész jelenetsort.

A mi bungalótelepünk azért szerencsére talán a legkellemesebb az eddig látottak közül. Hatalmas fák között, ha ugyan nem is gomba, de legalább természetes hatású házakban lakunk, és mindig vidámok vagyunk. A mellettünk lévő telep, az pl szuperelegáns, de közben a házak kb. olyanok, mint egy angliai külváros téglaházai, semmi árnyék, csak légkondi és sötétítő függöny mindenhol. Nálunk szinte egész nap kellemes a hőfok, csak délután kell kicsit bepöppenteni a légkondit, hogy kitessékelje a harminc feletti fokokat.Egy szó mint száz, azért most valahogy mégis jól esik ez a fajta hangulat.

Nekünk szerintem nagyon mást ad ez a hely itt, mint a vaskos könyveket olvasgató, durva tempóban barnuló népségeknek. Az is szerencsénk, hogy már tudjuk picit, hogy mit és hol kell keresni a színfalak mögött, sőt egyáltalán, hogy rögtön tudjuk, hogy a turistáknak felépített pénzszorzó faktorok mind egy előre berendezett színpad. Fontos háttértudás, hogy a turistákat etető helyieknek is enni kell valahol. Itt is bedobnék egy jó példát, magyarázat érdekében. A csapvizet errefele, még az itteniek sem isszák meg. Inni lehet palackozott tisztított vizet, aminek a másfél literes palackját 20 pénzért osztogatják. A helyiek pesze sosem ilyenből isznak, mert vannak itt mindenhol kapható, és visszaváltható 15 literes kannák, teli finom iható vízzel. Ezeknek az ára 10 pénz.A resort életet élők fontos tulajdonsága, hogy többnyire nem mozdulnak ki a nekik előre kijelölt helyszínekről. Nem mennek pár kilométerrel odébb az úton, ahol a helyi fullosan felszerelt boltban bármi itteni finomság vagy hasznosság, megkapható, hanem a csillagászati árú, otthonról jól ismert nagy világmárkákkal felcímkézett cuccokat veszik meg. Kalandjaikat, előre tökéletesen leszervezett és beetetett helyeken végigfuttatott programokból szerzik meg. Egy dologban talán hasonlítanak kicsit ránk: elmennek az itteni MegDonáldszba. Mondjuk ott lehet, hogy inkább bigmeket esznek vanília fagyival, és nem próbálják ki a csípős csirkeburgert, meg az ananászos pitét.

Épp egy szúnyog üldözi a monitorom fényét, és sajnos azt hiszem nincs egyedül. Legalábbis a lábfejem viszketése az megerősíti ezt a tényt. Mellettünk pár kilométerre van egy nemzeti park, ami egy hatalmas érintetlen esőerdő sáv a rengeteg művelt területek között. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá, holnapi csavargás során tuti meglessük mik a lehetőségeink arra fele. Mai csavargás alatt egy csodálatos hosszan elnyúló partszakaszt találtunk, kb. 20 kilométerre észak fele. Az egyetlen vendéglátóipari egység egy igazi tájjellegű étterem, ahol még a falatozó vidám emberkéktől azt is megtudtam mi a neve annak a kajának amit régóta szeretnék megkóstolni ...

...egy nappal később: egyszerűen csak be kellett menekülnöm tegnap este, mert szétcsíptek a szunyogok.. ma van az internetes nap, így várhatók majd még képek is .. és most irány valóság .. mindenkinek szép vasárnapot

ui.: voltunk tegnap piacon, IGAZI helyi...nagyon jóóó

 


2011. márc. 2.   tovább fele megyünk

írta: kavics | 2 komment

soksokminden írni való fejemben, és közben mindjárt éjfél, és holnap indulunk tova a második helyszínre - Khao Lak Green Beach Resort:


Nagyobb térképre váltás

feltöltöttünk ma jósok képet, és feliratoztam is mindent, ami sokat mesél pluszba a látottakhoz. Köszönjük nagyon a sok kedves visszacsatolást felénk mindenkinek aki követi a kalandokat.

nincs erőm belevágni most a mesélésbe, pedig kedvem az nagyon volna és tudom, hogy mindig ezt írom, de ez most valahogy így alakul. otthon majd mesélünk mindekinek sokat, bár tudom akkor már nem ugyanaz a mese, mint így frissiben volna.

Röviden csak picit: mindegyikünk egészségileg 100%, pocak elég jó tempóban növekszik, Ambrus izmosodik de durván, és gyakorlatilag pici babából fiúcskává cseperedik itt a szemünk előtt. A hely ahol eddig voltunk teljesen olyan, mint ahogy megálmodtuk otthon, csak az a különbség hogy most benne vagyunk konkrétan az álomban, ami a valóság. Az biztos, hogy mindhármunk számára egy nagyon különleges élmény minden szempontból.

és most kidőlök, hogy legyen energia a holnapi népvándorlásra...


A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.

Kis virág